Cateye GB-300R User Manual Page 30

  • Download
  • Add to my manuals
  • Print
  • Page
    / 51
  • Table of contents
  • BOOKMARKS
  • Rated. / 5. Based on customer reviews
Page view 29
58 FOTO MOZAIK • 2004 július
59
A fotóriporter fontos ismérvei a gyorsaság és az
elvegyülés képessége. Megismételhetetlen esemé-
nyeket rögzít, pár másodperces késedelem végzetes
lehet, a pillanat örökre elszáll. A gyorsaság természe-
tesen megfelelő rutinnal elérhető, ám technikai felté-
telei is vannak. Professzionális fényképezőgép, gyors
és erős vaku, megfelelően választott lm is kell a
munkához. A riporter másik fontos tulajdonsága pe-
dig az, hogy ne üssön el környezetétől. Egy élénk
színű öltözékbe bújtatott fotósnak nincs esélye arra,
hogy feltűnés nélkül dolgozzon. Ha pedig egy fény-
kép alanyai gyanúsan méregetik a készítőt, az ront-
ja az összhatást. Ráadásul nem kívánt agressziót is
kiválthat a felfedezett „lesipuskás”. Jobb a békesség,
ezért a sajtófotósok a bevett szokások szerint egysze-
rű ruházatot hordanak.
A portréfényképész mindezek ellenkezőjére törek-
szik. A gyorsaság és a „szürkeség” nem előny, hanem
bűn. A modellnek elegendő időt és nyugodt környe-
zetet kell teremteni. Ha pedig a fényképész belevész
a háttérbe, aligha tudja magára vonni alanyának -
gyelmét. De hogyan érjük el a megfelelő hatást?
A fénykép készítési helyének hangulata döntő.
Mindenképpen kihat a modell viselkedésére és ezál-
tal végső soron magára a képre is. Azt gondolnánk, a
legmegfelelőbb helyszín egy pro műterem. Ez nem
feltétlenül igaz. A világításról szóló részben részlete-
sen elmagyarázom majd, de egy portré elkészítésé-
hez felesleges öt vaku. Egy hatalmas, hideg és ide-
gen műterem pedig nagyon nyomasztó tud lenni.
A legjobb egy tágas, de otthonos, berendezett szo-
bában dolgozni. Ha mi magunk is kellemesen érez-
zük magunkat, modellünket is könnyebb lesz meg-
nyugtatni. Ha igazán szerencsések vagyunk, az
ablakokon beáramló fény szabályozásával tökélete-
sen tudunk világítani. Így kiküszöbölhetjük a zavaró
mesterséges fényt, vagy ami még rosszabb, a vakus
világítást. A folyamatos, szemet bántó villogás csak
ront a helyzeten.
A berendezett szoba különböző sarkaiban külön
kis világokat teremthetünk, amelyek kiváló háttér-
ként szolgálhatnak fotóinkhoz. A képkivágás megvá-
lasztása függ a háttértől is, egy-egy elemet bekompo-
nálhatunk. Erről majd a Kompozíció és kivágás című
részben bővebben beszélünk.
Használhatunk festett hátteret is, amely lehet egy-
színű vagy mintás is. Fontos, hogy a minta nem do-
minálhat, nem szabad elnyomnia az arcvonásokat.
A fotós szakboltokban kapható színes háttértekercs.
Ebből többet tudunk a falra rögzíteni, és így fél perc
alatt tudunk hátteret cserélni. Ez a módszer azonban
költséges, és leginkább egész alakos modellfotók-
hoz nélkülözhetetlen. Az UV-zöld háttér a legbájo-
sabb vonásokat is tönkreteheti, ezért bánjunk óvato-
san a színekkel! Legjobb választás a semleges szürke,
vagy valamilyen pasztell árnyalat. Egy 100x100 cm-
es karton vagy papírlap a szűk kivágásokhoz megte-
szi, de egy 200x200 cm-es felülettel akár egész ala-
kos képet is készíthetünk. A hátteret széles ecsettel
vagy szivaccsal felvitt festékkel mintázhatjuk meg.
Itt is fontos, hogy ne a minta és a szín domináljon.
Ha ezenkívül egy fehér és egy fekete textilanyagunk
is van, bármilyen hátteret létrehozhatunk.
Amennyiben nem egy sztármagazinnak fotózunk,
nem érdemes százezreket áldozni a csúcstechnikát
képviselő lámpákra, vakukra. Ezek szépen csipog-
nak, színes fények égnek rajtuk, de mi nem tudunk
tőlük jobban fotózni.
Ha nem akarunk anyagi csődbe jutni, de ragaszko-
dunk a villanóhoz, pár régi nyeles vaku és fotodió-
da segítségével mobil vakukat készíthetünk. Ezeket a
gépünkön lévő kisvaku vagy szinkronzsinór segítsé-
gével tudjuk elsütni.
A legjobb megoldás mégis egy szimpla, fehér fé-
nyű, erős lámpát beszerezni, amellyel indirekt -
don (fényét fehér felületről visszaverve) világítha-
tunk. Ez lehet akár egy egyszerű, építkezéseknél is
használt reektor. A visszaverő felület pedig bár-
milyen nagyméretű fehér lap (karton, hungarocell).
Kell még pár fekete takarólap, csipesz és egyéb ap-
róság. Akár azt is mondhatjuk, hogy készen van a vi-
lágítási rendszerünk. A kérdést nem szabad túllihegni,
mint mondtam, a kész fénykép értékén jottányit sem
változtat a felszerelésünk ára.
Apropó, a felszerelés ára. Ellentétben a fotóripor-
terekkel, a portréfényképésznek a gépe sem annyira
sarkalatos pont. Nem kell a legújabb csúcsgéppel fe-
szítenünk, egy régi orosz tükörreexes vagy a papa
poros középformátumú gépe éppúgy megteszi. Az
optika a lényeg. Mindenképpen elég nagy gyújtótá-
volságra van szükségünk (ez alól a digitális gépeknél
sem lehet kibújni). Ezért kell tér, nem lehet fél -
terről fotózni senkit. A mellékelt képsorozat ugyan-
abban a világításban, kislmre számítva 37, 45 és
150 mm gyújtótávolsággal fényképezve mutatja mo-
dellünket. Látható, hogy 80–100 mm alatt kísérletez-
ni nem szerencsés. Ezt mindenkor vegyük gyelem-
be. A portré általában nem igényel tűéles rajzolatot.
Sőt! Ha szép lágy a képünk, az apróbb egyenetlen-
ségeket retusálnunk sem kell. A klasszikus portrén a
szem éles, attól kezdve pedig fokozatosan megy át
életlenbe a kép.
Tudjuk, hol és mivel
fogunk dolgozni. De
hogy kivel? Ebben, va-
gyis a legfontosabb kér-
désben nincs tanács és
segítség. Modellünk le-
het bárki, aki kitűnik
szépségével vagy fur-
csaságával, markáns
vagy lágy vonásaival,
bárki, akit érdemesnek
találunk arra, hogy fog-
lalkozzunk vele. Egy
dolog azonban nagyon
Látható az eltérés a 27, 45 és 150 mm-es gyújtótávolsággal készült portréknál.
Pontról pontra portré (2.)
rnyezet és kapcsolat
Bere Mario
„A nyugati civilizációtól érintetlen területeken
élő nomád törzsek tagjai nem engedik magukat
lefényképezni. Hiedelmük szerint képmásukkal
együtt lelkük is az utazók birtokába kerül. A port-
réfényképészek célja éppen ez. Egy pillantáson ke-
resztül elrabolni a lelkeket.”
Fototechnika
Page view 29
1 2 ... 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 ... 50 51

Comments to this Manuals

No comments