Cateye GB-300R User Manual download pdf (Page 16)

30 FOTO MOZAIK • 2004 július

– „Vándorfotográfus” – ez áll rögtönzött műtermed

cégtábláján. Te nemcsak a fényképezőgépeddel, fény-

képeid elkészítésével, de életmódoddal is azonosultál

a 100150 évvel ezelőtt tevékenykedő szakmabeliekhez.

Mindennek van létjogosultsága a XXI. században?

– 1998 óta egy kis lakóbusszal járom az ország ren-

dezvényeit, vásárait ősztől tavaszig. Ilyenkor felállí-

tom a sátram: a lakóbusz a szállás és a munkahely. Az

eltelt 4-5 év alatt azt vettem észre, hogy minél több idő

múlik el, minél inkább meghódítja a fotográa minden

területét a digitális fényképezés, az elektronikus fény-

képezés, a hagyományos – különösen a nagyon régi –

fényképészeti eljárások egyre inkább érdekesebbekké

válnak; a különleges dolgokat egyre jobban keresik az

emberek. Végiggondoltam, hogy ha a mai tevékeny-

ségemmel az 1960-as években szerettem volna fog-

lalkozni, akkor azt hiszem, fölkopott volna az állam.

Azokban az években ugyanis mindannyian – mi, fény-

képészek is – nyugatra tekintgettünk. Nemcsak a nyu-

gati autókat csodáltuk meg, de még az értéktelen cse-

csebecséért is rajongtunk. Azt hiszem, abban az időben

Magyarországon senkit sem érdekelt volna, hogy van

egy őrült, aki körülményes, kezdetleges technikával

fényképeket készít! Ma viszont egészen más a helyzet.

Azt tapasztalom, hogy az emberek érdeklődését egyre

jobban felkelti egy kihalófélben lévő szakmának egy

már kihalt mellékága, a vándorfényképészé.

– Ne haragudj a furcsa kérdésért: mióta érdeklődsz a

fényképezés iránt?

– Gimnázium óta érdekel a fényképezés. Fényképész-

ként végeztem 1976-ban Székesfehérváron, a Fehérvá-

ri Szakmunkásképző Intézetben, a helyi Fényszövnél.

20-25 éven keresztül színes képeket nagyítottam egy

kis egyszemélyes magánlaborban, 40x60-as méretig. A

szakmából élek, a szakmával élek, a szakmának élek –

mind a hármat igaznak mondhatom, nemcsak a jelenre,

hanem a múltra is, és remélem, a jövőre nézve is!

– Hogyan jutott eszedbe, hogy megtanulj egy 100

150 évvel ezelőtt űzött mesterséget?

– Egy 110 évvel ezelőtt épített 18x24 cm-es negatívot

készítő német gyártmányú mahagóni gép adta az ötle-

tet ahhoz, hogy én ezt a kihalt szakmát, a fényképész

szakmának ezt a kihalt ágát, a vándorfényképezést új-

ra felelevenítsem. Annak idején, amikor a gépet meg-

kaptam, az elkészült negatívot hagyományos, mai fo-

tópapírra kontaktoltam le. Nem volt rossz, de valahogy

nem jött össze a kép, nem stimmelt valami. Rájöttem,

hogy olyan technikai megoldásra van szükség, ame-

lyet ennek az ódon fényképezőgépnek az idején alkal-

maztak, hiszen a fényképezésnek a stílusában, megje-

lenésében nagyon fontos az anyagszerűség, és a hozzá

szorosan kapcsolódó kidolgozási mód. Belevetettem

magam a szakkönyvekbe, és a sok régi eljárás között

találtam egy kakukktojást, amely egészen különleges

és érdekes, mert másképp működik, mint a többi: ez az

argentotípia (más néven kallitípia vagy szépiaeljárás).

Felfedezője Sir John Herschel, aki 1842-től alkalmaz-

ta – elsőként – a háromértékű szerves vas-sók fényér-

zékenységét (ezek ugyanis fény hatására kétértékű vas-

sókká alakulnak, amelyekkel az ezüst-nitrát reakcióba

lép). Ezzel az eljárással a maga idejében kiváló minő-

ségűnek számító pozitívokat készítettek: érzékenysége

ugyan nem nagy, de a felbontóképesség tekintetében

felülmúlja a későbbi korszerűbb technológiákat.

Elkezdtem kísérletezni az argentotípiával, de elég

sok idő eltelt, mire a „vadlovat” meg tudtam valamen-

nyire ülni – mert elmondhatom nyugodtan, hogy ez

egy „vadló” a mai technikákhoz képest; nagyon kiszá-

míthatatlan, sokszínű, változatos, sokkal több buktató-

ja van, mint a korabeli ezüst-kloridos anyagokkal való

képkészítésnek.

– Hogyan lehet hozzájutni az alapanyagokhoz?

– A negatív elkészítéséhez Agfa gyártmányú 18x24

cm-es fekete-fehér síklmet használok. Ezt véletle-

nül, egy szanálás alatt álló nyomdától tudtam beszerez-

ni. Ott színbontó lmként használták: amikor a nyom-

dákban még fekete-fehér színkivonatokkal dolgoztak,

akkor erre a lmre készítették azoknak a színes erede-

ti képeknek a nyomókliséit (lmjeit), amelyeket a ke-

migráfus (nyomdai fényképész) kék, zöld és vörös szű-

rővel külön-külön háromszor lefényképezett – közben

a raszterrácsot fordította –, és így elkészítette a nyo-

mólemezekhez szükséges színkivonatokat. Nos ez a

lm, ez a szinte a kukából kiszedett anyag teremtette

meg jelenlegi tevékenységem alapját. De használható

más gyártmányú középérzékenységű anyag is.

– Hogyan készül egy fénykép?

– A fényképezőgépem 18x24 cm-es negatívot készít:

ha üveget teszek bele, akkor üvegnegatívot, ha cellu-

loidot, akkor celluloidnegatívot, és a legérdekesebb az,

hogy ha nem teszek bele negatívot, akkor nem készít

felvételt ... Ezt tegnap be is bizonyította nekem, mert

egy nagyon kedves ifjú párt lefényképeztem, de üres

volt a kazetta; az ifjú pár visszajött a képért, együtt sír-

tunk-ríttunk.

Nos, a kazettába belehelyezem sötétben a fényérzé-

keny anyagot (erre is szolgál a fűzőzsák). A fényké-

pezőgép hátulján található mattüvegen állítom be az

élességet, a képkompozíciót. Mivel ez egy olyan fény-

képezőgép, amely nem nagyon törődött a fényképés-

szel, ezért aztán a fényképésznek kellett törődnie azzal,

hogy mit lát, és meg kellett tanulni, hogy a fordított

állású képen melyik is a feje meg a lába a modellnek,

hogyan is van a függőleges és a vízszintes. Némi gya-

korlattal el lehet érni, hogy ez ne jelentsen komolyabb

nehézséget. Miután a mattüvegen kész a kompozíció,

becsukom a fényképezőgép zárját, és a mattüveg he-

lyére beteszem a lmes kazettát. Fél másodperces ex-

pozíciós időt szoktam választani, a rekesznyílást – el

kell ismernem – mai fénymérő segítségével állítom be.

Kihúzom a fényvédő lemezt, és akkor kezdődik el a

közös munka a modellel és a fényképezőgéppel. Ami-

kor úgy gondolom, hogy „repül a kismadár”, akkor

megnyomom a kioldózsinór gombját. Exponálás után

becsukom a fényvédő lemezt, és el tudom választani

a kazettát a géptől. A síklmet a fűzőzsákban betanko-

lom, egy kis hengeres hívógépben előhívom.

A negatív megszáradása után következik a kópia-

készítés. A majdani fénykép alapanyaga jó minősé-

gű, az áztatási fázist jól bíró akvarell papír, amelyre

ecsettel felhordom a fényérzékeny anyagot – ez a la-

kóbuszban történik. Ezután 1-2 órán belül exponál-

ni kell. Mindez ennek a régi eljárásnak részben elő-

nye, részben hátránya, az viszont mindenképpen előny,

hogy nem érzékeny a felhordott réteg vastagságá-

ra. Amikor ez megszáradt, egy kontaktoló másolóke-

retben összekontaktolom a negatívval, és kiteszem a

napra. A napfény hatására (a fény lehet valamilyen UV-

ben gazdag lámpa fénye is) az eredetileg sárgás-zöldes

fényérzékeny anyag elkezd barnulni, ami biztos jele a

fémezüst kiválásának. Külön kémiai előhívásra nincs

szükség, hiszen itt az ezüst az ezüst-nitrátból fény ha-

tására fotolitikusan válik ki. Amikor a kép erőteljesen

kifejlődik, egy mosás következik, majd egy mai rögzí-

tőhöz hasonló fürdőbe teszem a képet. Ezután mosás,

majd szárítás következik. A kész fényképet szervizke-

retben adom át.

– Ha jól értettem, a fényképkészítés fázisai hason

lóak, mint amit az utóbbi évtizedekben megszoktunk,

ma is alkalmazunk; mitől barna (és nem fekete) árnya-

latúak a te képeid?

– Valóban, a folyamat főbb lépései ugyanazok, de

mégis van különbség. Mindenekelőtt tudni kell, hogy

a fényérzékeny anyag szerkezetétől, szemcsézettségé-

től függően az ezüstnek nagyon sok megjelenési for-

mája van, és ez a színében is megmutatkozik. Mivel

az én eljárásomnál a napfénnyel történő kópiakészí-

tés során az ezüst-nitrátból rendkívül nom szerkeze-

tű ezüstkép képződik, ezért látjuk ezt barnás színűnek.

A laboratóriumban készített fénykép fekete árnyalata a

lényegesen durvább szemcsézetnek tulajdonítható: itt

ugyanis a fényképpapíron „megbúvó” látens képet a

Kuriózum

Vándorfotográfus

Interjú Zalka Imrével

Szegeden minden évben két napra lezárják a

Tiszán átívelő Belvárosi Hidat, és a legkülönfé-

lébb portékákat kínáló árusok veszik birtokukba.

Sok látnivaló, ezernyi érdekesség! A vásáron vi-

szont egyetlen olyan tárgy van, amely senki -

gyelmét nem kerüli el, és amelyet sokan csak

tiszteletet kifejező távolból mernek megcsodálni:

egy 100 évesnél idősebb, mahagóni fából készült

fényképezőgép. Az alkalmi műterem cégtáblá-

ja: Zalka Imre vándorfotográfus. A tavalyi vá-

sáron már közelebbről megismerkedtem Imrével,

így idén már régi ismerősként üdvözöltük egy-

mást, és immár szabad teret engedhettem kíván-

csiságomnak. A lejegyzett kérdéseket, válaszokat

megosztom most a kedves olvasóval! – id –

1 2 ... 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 ... 50 51

Comments to this Manuals

No comments

Cateye GB-300R User Manual Page 16

Comments to this Manuals

Related products and manuals for Fitness, gymnastics & weight training Cateye GB-300R