56 FOTO MOZAIK • 2004 július
A
kik akár kicsit is nyomon követik az el-
múlt években tapasztalható digitális fejlő-
dést, azok tudják, hogy egyre több, jobbá-
ra a szórakoztató elektronika más területén
nevet szerzett vállalat próbál szerencsét a
fényképezőgépek piacán. Ilyen a Panasonic
is, amely a Leicával történő együttműködése
mellett saját termékeit is kínálja. A megjele
-
nő gépek egy szegmensére régóta jellemző a
miniatürizálás is, de ez a trend – szerencsére
– nem a DMC-FZ10 jellemzője. A fényképező-
gép a Lumix család legújabb tagja, az FZ1-es
és FZ2-es gépek utódja.
A termék dobozát kézbe véve két dolog is feltűnt:
annak elegáns csomagolása és nagy mérete. Persze
első körben nem tulajdonítottam ennek sok jelentő-
séget, hiszen láttunk már nagy körítést piciny elekt-
romos skatulya körül. Jött azonban a kellemes meg-
lepetés, a gépváz már-már nagyméretűnek nevezhető.
A gép jelentős részét képezi maga az optika, amelyre
ráadásul egy fényellenző is illeszthető. Utóbbi töké-
letesen funkcionál és mellette könnyedén hozzáfér-
hető marad az objektív védőkupakja. Kézbe véve az-
tán már érezhető, hogy az objektív nem csupán nagy,
de tőle a gép kissé orrnehéznek is nevezető. Emiatt
hosszabb távon már kicsit kényelmetlen a tartása, an-
nak ellenére, hogy jól kézbe simul. A gépváz a mar-
kolaton ráadásul gumiborítást is kapott, megakadá-
lyozva ezzel, hogy kicsússzon a kezünkből.
Kifejezetten kétkezes gépről beszélhetünk tehát. A
gépen kevés és annál jobban elhelyezett gombot ta-
lálunk, melyek funkciója kitűnően fel van tüntetve.
Mindegyik könnyen elérhető és gond nélkül kezel-
hető. Ez alól talán csak a zoom gomb kivétel, mely-
nek használatával személy szerint kevésbé szimpati-
zálok. A zoom állítója ugyanis az exponálógombbal
van egybeépítve, ami megnehezíti a kettő párhuza-
mos használatát. A gépet kipróbáltam színházi kö-
rülmények között is, ahol sajnos nem volt elég ujjam
a zoom és az exponálógomb kezeléséhez. A válasz-
tott terep oka a már említett optika, amely egy tizen-
kétszeres (!) átfogású, x 2,8-es fényerejű Leica DC
Vario-Elmarit. Gyújtótávolsága 35 mm-es formátum-
ban 35–420 mm ekvivalens. További dicséretet ér-
demel, mert rendkívül halkan dolgozik, és a nom
mozdulatokra is reagál. Folyamatosan állítható, nem
ugrik nagyobbakat, élvezet vele dolgozni. Az éles-
ségállítás automatikusan és manuálisan is történhet.
Ehhez az objektíven külön gyűrűt találunk, amely a
régi tükörreexesek hangulatát idézi. A kézi élesség-
állítás során a kép közepe háromszorosára nagyító-
dik. A funkció az elektronikus keresőt használva is
működőképes.
A fényképezőgép javára írható, hogy a bekapcso-
lást követően azonnal rendelkezésünkre áll. Az in-
formációk is rögtön megjelennek a 2 hüvelykes
polikristályos TFT LCD kijelzőn, amely méretét te-
kintve tökéletesen elegendőnek bizonyul. Az ada-
tok jól olvashatók és gyorsan azonosíthatók. Pozi-
tívum, hogy a számunkra fontos, megjelenítendő
adatok mennyiségét egyetlen gomb lenyomásával
megváltoztathatjuk. Alapbeállításként minden in-
formáció látható, sőt, kivetíthetünk egy valós idejű
hisztogramot is. Ha ez nem volna elegendő, továb-
bi segítségül hívhatunk egy kivetíthető rácsot, de ha
zavaró, akár le is mondhatunk mindenről. Az LCD
mellett hasonló funkciókat kínál az elektronikus ke-
reső, melynek használata kifejezetten jól jöhet bi-
zonyos szituációkban (például, ha nem szeretnénk,
hogy az LCD világítson). Számomra enyhén kicsi-
nek bizonyult, de ez csupán részletkérdés. Jár hoz-
zá dioptriakorrekció is, ami szintén jól és könnye-
dén állítható.
A DMC-FZ10 nyolcféle expozíciós módot kínál
(program, A/S/M, makro, portré, sport, témakövető,
éjszakai, mozgókép), melyek közül az üzemmódvá-
lasztó tárcsával választhatjuk ki a nekünk megfelelőt.
Az összes közül a legnagyobb szabadságot az A/S/M
módok nyújtják. Itt választhatunk, hogy idő- vagy
rekesz-előválasztást kérünk, avagy mindent mi sze-
retnénk uralni. A felépítés egyszerűségének köszön-
hetően mindegyik kiválóan kezelhető, és pillanatok
alatt rá lehet jönni, miként működik. Amennyiben
helytelen értéket állítunk be, az addig fehéren világí-
tó számok pirosra váltanak, jelezve ezzel, hogy ros-
szul exponált képet fogunk kapni. Természetesen, ha
tudatosan szeretnénk ezzel valamilyen hatást elérni,
akkor nyugodtan exponáljunk! A gép menürendsze-
re a különböző módoknak megfelelően változik, de
minden esetben egyértelmű, ezért nem kell attól tar-
tanunk, hogy elveszünk a sokadik almenüben.
A gép érzékenységét a témának és a körülmények-
nek megfelelően ISO 50–400 között változtathat-
juk. Alacsony érzékenységnél nem észleltem semmi
problémát, azonban sajnos ahogy növeltem az ISO
értéket, úgy vált egyre zajosabbá a kép. ISO 400-nál
a sötét részek kásássá váltak és a középtónusok is za-
josak lettek. Bizony még lenne mit javítani ezen. At-
tól azonban általában nem kell tartanunk, hogy gyen-
ge fényviszonyok mellett berázzuk a gépet (nem
csupán a súlya miatt), mert ebbe a modellbe is bele-
került a MEGA O.I.S. képstabilizátor. A rendszer két
üzemmódot kínál: az elsőnél folyamatosan működik,
a másodiknál csak akkor aktivizálódik, ha lenyomjuk
az exponálógombot.
Kétféle fénymérési móddal dolgozik, mindket-
tő megfelelő képet eredményez. Szerencsésen ke-
rült egy fedél alá a memóriakártya és az akkumulá-
tor. Fedelük biztonságosan zárható. Ha bekapcsolt
állapotban próbálkozunk kártyacserével, az LCD
kijelzőn markáns szöveg gyelmeztet minket az
ajtó nyitott állapotára. Az LCD mellett található
billenőgomb (kurzor) segítségével pillanatok alatt
elérhetjük az expozíciókompenzációt, automata ex-
pozíciósorozatot, vakukompenzációt, időzítőt és a
vakumódokat. Az expozíciókompenzáció ±2 Fé kö-
zött 1/3 értékenként állítható, és azonnal látható az
eredmény. A gép beépített vakuja magasra nyílik és
tökéletesen villan. A vakut külön gombbal tudjuk ki-
nyitni, így kizárt a gyelmetlenségből adódó vaku-
zás lehetősége. Emellett külső vaku felhelyezésére
is lehetőségünk van. A kompenzációnak köszönhe-
tően minden szituációban megtalálhatjuk a megfele-
lő beállítást. Gyorsan is tölt, ami kellemes meglepe-
tésként ért, hogy töltés közben is lehetőségünk van
átállítani a gépet. Az elkészített képeket azonnal el-
menti és ismét harcra képes.
Az említetteken kívül még számos egyéb lehetősé-
get kínál a gép (színhatásválasztás, fehéregyensúly-
beállítás és további képmódosítások: élesség, kont-
raszt, színtelítettség, sorozatfelvétel). A teszt alatt
minden próbát kiállt a gép, és joggal mondható rá,
hogy sikerült a Panasonicnak egy közel tökéletes
masinát alkotni.
– sz –
Panasonic DMC-FZ10
– teszt –
Comments to this Manuals