Cateye GB-300R User Manual download pdf (Page 13)

Fotós pályafutásom gerald durell Az amatőr ter-

mészetbúvár című könyve nyomán indult, még általá-

nos iskolás koromban. A ház körüli és madárfotózás

mellett találtam néhány megszállott akvarista osztály-

társat is, így lassacskán a szépen berendezett akváriu-

mom is fotótéma lett.

A gimnáziumban már komolyabban kezdtem foglal-

kozni a biológiával, sorban faltam az útleírásokat. A ma-

dártáborok után következtek az első búvárexpedíciók.

Kalandkereső osztálytársakra mindig talál az ember, így

hamar megszerveződött az első, majd szép sorban min-

den évben az újabb adriai búvárkaland. Az első években

szabad tüdővel, evezős csónakkal. Ez idő tájt már „sok”

természetfotós tapasztalatom volt, egyértelműnek tűnt,

hogy a víz alá is le kell vinnem a gépet. De hogyan?

Végy egy hátizsákot, tegyél bele egy többé-kevésbé víz-

hatlan módon a cső végére szerelt zacskót, kapd be a cső

végét és a hátadon az iskolatáskával, merülj alá a Tatai-

tóban. Gépet egyelőre ne vigyél magaddal, mert nem

biztos, hogy túléled. Az ősidők után következtek a ko-

molyabb „zacskók”, amelyekbe már fényképezőgépet is

bele lehetett tenni. Igaz ugyan, hogy beázott, de kívülről

kesztyűszerűen benyúlva kezelhető volt a blende, az idő

és az expozíciós gomb. A szabad tüdős fotózás korsza-

kának aztán hamar vége lett. Kezdeti próbálkozásként

ugyan meglehetős művek születtek, de lehetetlen volt

egy levegővel annyi időt eltölteni a víz alatt, hogy meg-

mutatható képet készítsen az ember. A jó öreg fémvázas

Praktica pedig a második beázást már nem bírta ki, és

rozsdás lamellái sosem szólaltak meg többet.

Az első ösztöndíjak, az eladott biciklik ára, és min-

den lehetséges anyagi javak áldozatul estek a légzőké-

szülékekért, és végre egy igazi szilárd víz alatti tokra is

tellett, vakuval együtt. Az első Vörös-tengeri képeimre

legalább két évig büszke voltam.

A legkiemelkedőbb teljesítményt ezen a téren Dom-

bovári Tibortól láthattam. Tőle tanultam meg a JÓ KÉP

esszenciáját is: Sosem láttunk még ilyet! – Megismétel-

hetetlen! – Nem lehet jobban megcsinálni! Ha e három

állítás igaz, akkor a KÉP JÓ. Egyébként csak egy újabb

próbálkozás, olyanból pedig több millió készül világ-

szerte. Így dolgozik és így ítél a pro. Jó esetben ön-

magát is így ítéli meg. A nagy többségnek marad a hob-

bifotó (amatőr). A legjobb kép helyett megelégszik az

ember a „lehető” legjobb kép elkészítésével. A fejlő-

dést pedig saját magához méri.

Az igényes hobbifotózás is többet kíván azonban egy

eldobható, 2 méterig vízálló papírgépnél. A legtöbb

hobbifotós a „ha már ott jártam, merültem is, fotóztam

is egy kicsit” hozzáállásával sosem fog értékelhető ké-

pet készíteni. Egy víz alatti fotós legtöbbször egyedül

merül, hiszen nincs olyan társ, aki hajlandó lenne fél

órát egy koralltömb mellett eltölteni, arra várva, hogy

elkészüljön a kép. Az állatok ismerete, viselkedésük ta-

nulmányozása éppúgy fontos az értékelhető képek ké-

szítéséhez.

Az elmerült téma keresésekor és a téma körülfotó-

zásakor persze könnyen elfelejti az ember, hogy a víz

alatt van, és az idő szűkös is lehet. Mélyebb merülések-

nél nagyon észnél kell lenni, a nitrogénbetegség elkerü-

lése végett hosszabb-rövidebb megállókat kell beiktatni

a felszínre jövetel közben. Ha valaki pánikba esik, vég-

zetes is lehet. Volt alkalom, hogy az utolsó korty leve-

gőt erővel kellett kiszívni a palackból.

A búvárutak számomra leginkább nyáron vagy ős-

szel esélyesek, amikor a közeli tengerek felmelegsze-

nek, és a fotós munka összeköthető a család vagy a ba-

rátok nyaralásával is. A leggyakoribb vendéglátónk az

elmúlt 10 évben Horvátország volt. Az Adria zsúfolt

északi partjai kevésbé vonzanak manapság, habár leg-

régibb emlékeim mégis idekötnek. A leghosszabb időt

Cres szigetén töltöttem el még 93/94-ben. Ezek az évek

még a csiga- és tengerisünházak gyűjtögetésével teltek,

a fotózásra még kevés időt fordítottam. Hosszú hetekig

merülgettünk szabad tüdővel a Cres- és Losinj-sziget

összenövésénél fekvő Osor városka környéki vizekben.

Később, amikor a jobb autók és a jobb utak lehetővé

tették, inkább a Dél-Adria melegebb és kevésbé zsú-

folt vizeit céloztuk meg. Így töltöttünk el az évek so-

rán több hónapot Hvar szigetén, majd később Korcu-

la apró szirtekkel és barlangokkal tarkított délnyugati

partjainál. Ezekben a vizekben már komolyabb fotófel-

szerelés, jobb búvárfelszerelés, valamint egy nagyobb

méretű motoros búvárhajó segítette a munkámat. Na-

pi 3 merülés, korai kelés és konzervebéd – ezt hívtuk

mi igazi nyaralásnak. Az élővilág júliustól szeptembe-

rig a legjobb adriai arcát mutatta. A Dél-Adria kevés-

bé félénk, az északinál színesebb és gazdagabb élővi-

lága: polipok, meztelen csigák, színes kopoltyúikat az

áramlásban nyújtogató csöves tengeri rózsák és férgek

nyújtották a kimeríthetetlen fotótémát. A különleges-

ség talán a barlangok mélyén megbúvó óriás, akár 40

cm magasra is megnövő csöves tengeri rózsa. A 95-ös

évben sikerült először eljutni a Vörös-tengerre, ez volt

talán az utolsó év, amikor szabadon, helyi vezetők irá-

nyítása nélkül lehetett a Sinai körzetben merülni. A leg-

szebb merülő helyek a Ras Muhammad fok és Dahab

városka környékén találhatók. A második búvárút al-

kalmával már jóval nehezebben találtunk viszonylag

érintetlen területeket, ahol nem ütköznek össze a 15-20

fős búvárcsoportok. 2002-re, amikor másodszor merül-

tem Egyiptomban, az igazi paradicsomi korallvidékek

visszaszorultak azokra a területekre, ahová leginkább

csak tevés karavánnal jut el a kíváncsi turista. A más-

fél órás tevegelést pedig csak az igazán megszállott bú-

várok hajlandók megkockáztatni. Az Adriához hasonló,

ám fajokban gazdagabb, színesebb élővilágot felmuta-

tó Korzika környéki vizekben sajnos keveset merül-

tem, de mindenképpen szeretnék visszatérni oda is. A

legvonzóbb úti célnak a Scandola Nemzeti Park ma-

gasra nyúló, zord sziklái tűnnek, ahová a közeljövő-

ben biztosan ellátogatok. Hatalmas növényevő halrajok,

murénák vagy a ritkán felbukkanó sasrája is megfor-

dul ezen a vidéken. Nekem egyszer volt hozzá szeren-

csém, egy csöndes délutáni merülés alkalmával. Lenyű-

göző élmény!

A legérdekesebb állatok, a leggazdagabb élővilág

azonban tagadhatatlanul a trópusi Vörös-tenger vizei-

ben fogadott. Kétméteres körzeten belül el lehet tölte-

ni akár egy-másfél órát is. Kedvenc fotótémáim a ko-

rallok közt megbúvó apró korallsügérek, a pompázatos

tűzhalak, vagy a tengeri rózsák karjai között táncoló

bohóchalak voltak. Bár ezekről az állatokról nem sike-

rült újszerű képet alkotnom, mégis órákat töltöttem el

egy-egy viaszrózsa közelében.

Hogyan lehet megörökíteni mindezt? Normál tükör-

reexes, kislmes géppel, de speciális víz alatti tokba

zárva. Az én felszerelésem jelenleg egy Nikon F801s,

mely a víz alatti munkához talán a leggyakrabban hasz-

nált kislmes gép volt pár évvel ezelőtt. Megbízható

gép, melyre sok cég gyártott merev falú víz alatti to-

Víz alatti világ

Interjú Lasetzky Frigyes búvárfotóssal

Interjú

1 2 ... 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 ... 50 51

Comments to this Manuals

No comments

Cateye GB-300R User Manual Page 13

Comments to this Manuals

Related products and manuals for Fitness, gymnastics & weight training Cateye GB-300R